Mi számít egészséges tesztoszteronszintnek? Jó kérdés — és meglepően sok vita forrása. Ha valaha a kezedbe került egy laborlelet, láthattad, hogy a „normál” tartomány férfiaknál nagyjából 8–30 nmol/l között mozog. Ez papíron megnyugtatóan tág, a valóságban viszont pont ez a gond: a referencia nem az „optimális”, hanem statisztikai leírás arról, hogy egy adott népességben milyen értékek fordulnak elő. Ha az a népesség fáradt, túlhajszolt, rosszul alszik, sokszor diétázik, keveset mozog, sokszor iszik — röviden: hormonálisan gyengélkedik —, akkor az ő átlaga lesz a referencia. Vagyis a „normális” lejjebb csúszik, miközben te ettől még lehetsz fáradt, kedvetlen, motiválatlan, és a libidód is parkolópályán állhat.
A laborok többsége Magyarországon nmol/l-ben adja meg az értékeket, maradjunk is ennél, de ha külföldi cikkeket olvasol: 1 nmol/l nagyjából 28,84 ng/dl-nek felel meg. A „teljes” (totál) tesztoszteron azt mutatja meg, mennyi kering a véredben összesen. Fiatal felnőtt, 20–35 éves férfiaknál a gyakorlatban az szokott jól kinézni, ha ez inkább a 20–30 nmol/l sávban mozog (ez kb. 577–865 ng/dl), de már itt is fontos a kontextus: mikor vetted a mintát, mennyit aludtál, edzettél-e előző nap, diétázol-e, és ami a legfontosabb — hogyan érzed magad. Nem századmilliomolok döntenek a mindennapjaidról, hanem az, hogy a jel eljut-e a célsejtekhez és történik-e tőle valami.
Itt lép színre a „szabad” és a „biohasznosuló” tesztoszteron. A keringő hormon nagy része ugyanis fehérjékhez kötötten utazik: az SHBG szorosan fogja, az albumin lazábban, és csak egy kisebb rész marad teljesen szabadon. A szöveteket ez a szabad és a lazán kötött frakció érdekli, mert ebből tudnak dolgozni az izmok, az agy, a csontok. Nem ritka, hogy valaki „szép” totál értéket mutat a papíron, de az egekben lévő SHBG miatt az aktív rész alacsony, és minden tünete megvan. Az ellenkezője is előfordul: a totál nem rekord, mégis pörög az élet, mert a szabad frakció rendben van. Éppen ezért a totál T önmagában fél mondat; a másik fele az SHBG és az albumin ismerete, amiből kiszámolható a szabad T (a Vermeulen-képlet a bevett módszer), vagy mérhető egyensúlyi dialízissel, ha igazán precíz akarsz lenni.
Amikor eltérés gyanúja merül fel, az LH és FSH segít eldönteni, hol „akad be” a rendszer. Ha alacsony a tesztoszteron és közben magas az LH, az gyakran hereoldali gondra utal; ha alacsony a tesztoszteron és az LH is alacsony, akkor inkább a hipotalamusz–hipofízis tengelynél némult el a vezérhang. A prolaktin, az ösztradiol és a pajzsmirigyértékek szintén sok felesleges találgatást spórolnak meg. Mindennek akkor van értelme, ha jó időben veszed a mintát: férfiaknál reggel, nagyjából 7 és 10 óra között érdemes, két külön napon, normális alvás után — mert egy éjszaka kapkodás, egy késő esti brutál edzés vagy egy fél napos éhezés simán torzítja a képet.
És mi a helyzet a korral? Igen, az átlagos tesztoszteronszint lassan csökkenhet az évek múlásával, de ez messze nem kőbe vésett sors. A görbét sokkal inkább az életmód rajzolja: alvás, testösszetétel, edzésminta, stressz, alkohol, mikrotápanyag-ellátottság. Egy negyvenes, aki okosan edz, rendesen alszik, nem diétázik hónapokig zsinórban, és vigyáz a testzsírszázalékára, hormonálisan sokkal „fiatalabb” lehet, mint egy kiégett, túlhajtott, mozgásszegény huszonöt éves. A labor itt is csak fordító: visszaadja, amit a tested hetek óta üzen.
Ha mindezt egy mondatba kell sűríteni: az egészséges tesztoszteronszint nem egy varázsszám, hanem egy állapot. A papíron sokszor szépen mutat a 8–30 nmol/l-es referencia, de a te optimálisod azon belül egy szűkebb, stabil sáv, ahol a tüneteid, a teljesítményed és a laborod ugyanarról beszélnek. Oda pedig nem trükkökkel, hanem ritmussal jutsz el: következetes alvással, rendes táplálkozással, okos erőedzéssel, kezelhető stresszel és — ha kell — célzott orvosi munkával. A számok utána szépen beállnak. És amikor beállnak, érzed is: tisztább fej, több energia, jobb edzés, élőbb vágy. Ez az „optimális”. A referencia csak a térkép; az úton te mész végig.

